Néha csak pár percet töltünk.

Néha csak pár percet töltünk azzal, akit szeretünk, és ezer órát azzal, hogy gondolunk rá.

Egyszer egy fiú.

Egyszer egy fiú próbálkozott egy lánynál, a lány elutasította. A fiú nem volt szomorú. A barátai megkérdezték tőle, hogy miért nem szomorú.
A fiú: Miért kéne szomorúnak lennem? Elvesztettem valakit, aki nem szeretett. De ő meg olyan valakit vesztett el, aki szerette.

Egy lánynak.

Egy lánynak három fajta srác létezik az életében Az egyik az, aki miatt azt fogja hinni, hogy a hiba benne van és sosem lesz jó senkinek. A második az, aki a csillagokat is lehozná neki, de mégsem lobbant lángra benne semmilyen tüzet. És lesz a harmadik, aki nem lesz tökéletes, aki nem meseszerűen bukkan majd fel, hanem akkor amikor már lemondott róla. Akivel a tökéletlen dolgok is tökéletesek lesznek, akivel a percek éveknek tűnnek, akire a szívét, minden félelem nélkül, de rábízhatja.

Milyen sokat tűrünk néha .

Milyen sokat tűrünk néha egy kis szeretetért..egészen addig, amíg rá nem jövünk, hogy gyakran jobb egyedül, mint valaki olyan mellett, aki mindig egyedül hagy.

Nem az én napom.

Ez nem az én napom! mindenki felejtsen el....
Senki ne írjon, senki ne hívjon, senki ne kérdezze mivan velem
senki ne mondja, mit kéne tennem , senki ne mondja mi kéne lennem
senki ne kérdezze mi van velem... mert leszarom:
ez nem az én napom.

Nincs az az ember.

"Nincs az az ember, aki képes volna hazudni, vagy eltitkolni az érzéseit úgy, hogy közben a másik szemébe néz. És nincs az a nő, aki ne tudna olvasni egy szerelmes férfi szemében. Még akkor is, ha ez a szerelem lehetetlennek tűnik, és a legrosszabb helyen, a legrosszabb időben tör a felszínre."

Ha egy nő azt mondja.

"Ha egy nő azt mondja: "semmi baj", akkor az azt jelenti, hogy nagy a baj. Ha egy nő azt mondja, hogy "nagy a baj", akkor az azt jelenti, hogy nagy a baj. És ha azt egy nő azt mondja: "nem vicces", akkor jobban teszed, ha nem röhögsz."

Ha suttogva élsz nagy zajban.

"Ha suttogva élsz nagy zajban, nem hallja senki, ha baj van."

Egy őszinte kapcsolat.

"Egy őszinte kapcsolat soha nem csak rólad szól. Tehát ha megpróbálod nem úgy tekinteni, és kicsit félreteszed a vágyad arra vonatkozóan, hogy megtaláld a tökéletes férfit, akkor talán rátalálhatsz arra, aki a számodra tökéletes.

Panaszkodhatsz.

"Panaszkodhatsz, hogy a rózsa tüskés, vagy örülhetsz, hogy a tüskével rózsa is jár."

Gyakran olyan apróságokon.

Gyakran olyan apróságokon idegesítjük fel magunkat, amelyekkel nem kellene törődnünk és el kéne felejtenünk. Itt vagyunk ezen a földön, csak néhány évtized az életünk és sok visszahozhatatlan órát felcserélünk olyan bajokon töprengve, amelyekre egy év múlva már sem mi, sem más nem fog emlékezni.

Annyira hiányzott.

Annyira hiányzott, hogy nem kaptam levegőt, mintha a távolléte a torkomon akadt volna.

Felébredtem egy reggel.

Felébredtem egy reggel, belenéztem a tükörbe és nem láttam magamat. Vissza nézett rám egy lány, aki folyton csalódott és csalódást okozott másoknak. Csak néztem, és néztem őt, próbáltam elképzelni a jövőjét. Látni akartam milyen lehet egy boldog kapcsolatban, csak egyetlen mosolyt akartam látni az arcán. De nem láttam semmit, csak egy nagy sötét foltot. Tényleg ez vár rám? Reggelek, amikor nem érzem, hogy mi köt az élethez? Miért fáj, hogy mindenki tovább lép? Talán csak a mai nap. Felnőttünk. Minden egyes nappal távolabb kerülök tőled, és egyre biztosabban tudom, hogy nem fogsz visszajönni. Néha már görcsösen boldog akarok lenni, mindegy, hogy kivel és mikor. Ezzel meg az a baj, hogy nincs itt senki mert valaki, aki egy kicsit is érdekelt, fejvesztve menekült el. Eltűnt minden amiben hittem, mert a többieket elnyeli a boldogság fullasztó tengere.

Ellie Goulding

Olyan valaki mellett állj meg.

 Olyan valaki mellett állj meg, aki nem fél veled lenni. Akinek minden perc ajándék melletted. Akinek csodálatos vagy. Pont úgy, ahogy vagy. Mindenkor és akárhogy. Aki gondol rád, és aki törődik veled. Aki nem fut el, mikor rossz passzban vagy, sírsz, vagy kiabálsz. Akinek a legnagyobb félelme életében, hogy elveszít téged. Akinek egész nap a gondolataiban jársz. Aki, ha nem is mondja minden percben, hogy szeret, de érezteti veled minden nap. Akinek a leghétköznapibb pillanat is ünneppé változik melletted. Akinek a szeme mosolyog, ha rád néz. Akit egy érintéssel feltüzelsz. Aki egy mondatával izgalomba hoz. Aki átölel egy nehéz nap után, és meghallgat, ha fáj valami. Ilyen valaki mellett horgonyozz le. Soha, soha ne érd be kevesebbel!

A gondokat most falhoz kell vágni.

A gondokat most falhoz kell vágni
és élni egy percig, mintha nem lenne holnap.

Akkor kell.

Akkor kell a legfényesebben ragyognod, amikor minden sötét körülötted.

Mintha tényleg léteznél.

Egyszer úgy kopoghatnál
Mintha nem is te volnál
Aztán nagyot nevetnél
Mintha mégis te lennél
Egyszer eljegyezhetnél
Gyémántgyűrűt vehetnél
S akkor úgy is tehetnél
Mintha tényleg léteznél.

Aki fél.

Aki fél, az nem él.

Nem azért születtünk

Nem azért születtünk, hogy állandóan féljünk. Azért születtünk, hogy boldogok legyünk. A csecsemők mindenen nevetnek. Arra születtünk, hogy boldogok legyünk és jobbá tegyük a világot.

...újra és újra szerelmet vallok.

Te megszoptatod, én bepelenkázom, te felkelsz hozzá, én mesélek neki, te elviszed a védőnőhöz, én addig bohóckodom, amíg nem kezd el nevetni, te beíratod táncolni, én elviszem az első edzésére, te letapasztod a térdét, én megtanítom biciklizni, te vacsorát főzöl, én ellenőrzöm vele, hogy bepakolta-e a táskáját, te vasalsz ránk, én már most megtanítom nyakkendőt kötni. Együtt mondjuk el, hogy testvére lesz, én megsimogatom, a te nyakadba ugrik. Te ébreszted, én megyek érte szombat este Hamzsabégiékhez, te jegyzetelsz a szülői értekezleten, én várom az állomáson – a táborból egyből hozzád megyünk a kórházba: kislány. Én sírok, te nevetsz vele. Te megszoptatod, én bepelenkázom, te felkelsz hozzá, én nyugtatom a nagyobbikat, te elviszed védőnőhöz, mi készülünk a meccsre, te őt is beíratod táncolni, mi megtanítjuk biciklizni. Te veszed az első körömlakkot, mi egész éjjel az új távcsővel molyolunk a tiszta égbolton, te végighallgatod, hogy a fiúk hülyék, én matekleckét írok, te zoknikat varrsz, én elmesélem, anya milyen gyönyörű volt fiatalon is, te sírsz vele, mert a lányok hülyék, én ajtót nyitok az első udvarlónak, te tördeled a kezed, amíg én fel-alá járkálok, te elalszol a fotelban, én beviszlek az ágyba, ő hazaér épségben. Te vagy a legbüszkébb az utolsó évzárón, én elteszem a fényképezőt, mert élvezni akarom a pillanatot, te elmondod, hogy mennyire szereted, ő nem hagyja, hogy megsimogasd a haját, én a húga fülébe súgok valamit, ő nevet. Pár év, és mindketten kirepülnek. Te szeretkezel velem egész éjjel, én újra és újra szerelmet vallok. Te nevetsz az orgazmustól, én a végén elsírom magam, amiért ilyenek lettek. Temiattad, énmiattam. Te veszed fel a telefont, amikor közli a hírt, én leszek az örömapa. Veled megy el ruhát venni, én kísérem az oltár elé. Te állsz mellettem. Én izgulok a beszédem miatt, te megnyugtatsz. Te szidod le a másikat, amiért nem védekezett, nekem vallja meg, hogy nem tervezte, de érzi, hogy jó lesz. Neked súgom meg, hogy félek, nekem mutatod meg először a leleteidet. Te vagy az erősebb, én ördög fehér. Te fogysz tizenkét kilót, én nem bírok aludni. Te sem, de én nem veszem észre, mert te nem akarod. Én viszem a háztartást, te vagy a mindenem. Én állok melletted, te vagy a jobb, a kórházi ágyon fekve is. Ők mind ott vannak, most már öten. Te mutatsz a gyűrűdre, amikor a műtőbe tolnak, én markolom görcsösen az enyémet. Te győzöl, én minden isten előtt megtérek. Te mondod meg, hova repüljünk el, én lebegek a föld felett. Neked szebbek a ráncaid, a szakállam a halántékomhoz őszült, te tudsz először az összes többi unokánkról, én vagyok a kedvenc nagyapjuk. Te tanítasz meg nekik mindent a férfiakról, velem szednek diót. Te nézel a szemembe negyvenhat év után, én nem hiszem el még mindig. Rohan az idő, de meztelenül feküdve melletted ma is megáll. Megöregedtünk. Te nevetsz, én engedelmeskedek, amikor magadhoz húzol. A végén együtt megyünk el.