Aki azt állítja, hogy csak a napsütés hozhat boldogságot, sosem táncolt még az esőben.
2015. február 19., csütörtök
Felébredtem egy reggel.
Felébredtem
egy reggel, belenéztem a tükörbe és nem láttam magamat. Vissza
nézett rám egy lány, aki folyton csalódott és csalódást
okozott másoknak. Csak néztem, és néztem őt, próbáltam
elképzelni a jövőjét. Látni akartam milyen lehet egy boldog
kapcsolatban, csak egyetlen mosolyt akartam látni az arcán. De nem
láttam semmit, csak egy nagy sötét foltot. Tényleg ez vár rám?
Reggelek, amikor nem érzem, hogy mi köt az élethez? Miért fáj,
hogy mindenki tovább lép? Talán csak a mai nap. Felnőttünk.
Minden egyes nappal távolabb kerülök tőled, és egyre biztosabban
tudom, hogy nem fogsz visszajönni. Néha már görcsösen boldog
akarok lenni, mindegy, hogy kivel és mikor. Ezzel meg az a baj, hogy
nincs itt senki mert valaki, aki egy kicsit is érdekelt, fejvesztve
menekült el. Eltűnt minden amiben hittem, mert a többieket elnyeli
a boldogság fullasztó tengere.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése