Te megszoptatod, én
bepelenkázom, te felkelsz hozzá, én mesélek neki, te elviszed a
védőnőhöz, én addig bohóckodom, amíg nem kezd el nevetni, te beíratod
táncolni, én elviszem az első edzésére, te letapasztod a térdét, én
megtanítom biciklizni, te vacsorát főzöl, én ellenőrzöm vele, hogy
bepakolta-e a táskáját, te vasalsz ránk, én már most megtanítom
nyakkendőt kötni. Együtt mondjuk el, hogy testvére lesz, én
megsimogatom, a te nyakadba ugrik. Te ébreszted, én megyek érte szombat
este Hamzsabégiékhez, te jegyzetelsz a szülői értekezleten, én várom az
állomáson – a táborból egyből hozzád megyünk a kórházba: kislány. Én
sírok, te nevetsz vele. Te megszoptatod, én bepelenkázom, te felkelsz
hozzá, én nyugtatom a nagyobbikat, te elviszed védőnőhöz, mi készülünk a
meccsre, te őt is beíratod táncolni, mi megtanítjuk biciklizni. Te
veszed az első körömlakkot, mi egész éjjel az új távcsővel molyolunk a
tiszta égbolton, te végighallgatod, hogy a fiúk hülyék, én matekleckét
írok, te zoknikat varrsz, én elmesélem, anya milyen gyönyörű volt
fiatalon is, te sírsz vele, mert a lányok hülyék, én ajtót nyitok az
első udvarlónak, te tördeled a kezed, amíg én fel-alá járkálok, te
elalszol a fotelban, én beviszlek az ágyba, ő hazaér épségben. Te vagy a
legbüszkébb az utolsó évzárón, én elteszem a fényképezőt, mert élvezni
akarom a pillanatot, te elmondod, hogy mennyire szereted, ő nem hagyja,
hogy megsimogasd a haját, én a húga fülébe súgok valamit, ő nevet. Pár
év, és mindketten kirepülnek. Te szeretkezel velem egész éjjel, én újra
és újra szerelmet vallok. Te nevetsz az orgazmustól, én a végén elsírom
magam, amiért ilyenek lettek. Temiattad, énmiattam. Te veszed fel a
telefont, amikor közli a hírt, én leszek az örömapa. Veled megy el ruhát
venni, én kísérem az oltár elé. Te állsz mellettem. Én izgulok a
beszédem miatt, te megnyugtatsz. Te szidod le a másikat, amiért nem
védekezett, nekem vallja meg, hogy nem tervezte, de érzi, hogy jó lesz.
Neked súgom meg, hogy félek, nekem mutatod meg először a leleteidet. Te
vagy az erősebb, én ördög fehér. Te fogysz tizenkét kilót, én nem bírok
aludni. Te sem, de én nem veszem észre, mert te nem akarod. Én viszem a
háztartást, te vagy a mindenem. Én állok melletted, te vagy a jobb, a
kórházi ágyon fekve is. Ők mind ott vannak, most már öten. Te mutatsz a
gyűrűdre, amikor a műtőbe tolnak, én markolom görcsösen az enyémet. Te
győzöl, én minden isten előtt megtérek. Te mondod meg, hova repüljünk
el, én lebegek a föld felett. Neked szebbek a ráncaid, a szakállam a
halántékomhoz őszült, te tudsz először az összes többi unokánkról, én
vagyok a kedvenc nagyapjuk. Te tanítasz meg nekik mindent a férfiakról,
velem szednek diót. Te nézel a szemembe negyvenhat év után, én nem
hiszem el még mindig. Rohan az idő, de meztelenül feküdve melletted ma
is megáll. Megöregedtünk. Te nevetsz, én engedelmeskedek, amikor
magadhoz húzol. A végén együtt megyünk el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése