Aki azt állítja, hogy csak a napsütés hozhat boldogságot, sosem táncolt még az esőben.
2013. január 25., péntek
Annyian.
"Annyian lépnek fel és le az ember életének színpadán! Százezrével.
Nyitva kell hagyni az ajtót, hogy bejöhessenek! De el is kell engedni
őket..."
Számtalan ember és a világon.
"Számtalan ember él a világon, milliók, akikbe beleszerethetsz. De
olyan, akinek a szája tökéletesen illik a tiedhez, csak egy létezik."
2013. január 21., hétfő
Mire jó a játék?
"Mire jó a játék?
Mikor érzed, hogy fáj rég...
Mire jó, ha nincs már?
Ki tárt karokkal itt vár...
Mire jó az élet?
Ha egyedül vagyok és félek... "
Mikor érzed, hogy fáj rég...
Mire jó, ha nincs már?
Ki tárt karokkal itt vár...
Mire jó az élet?
Ha egyedül vagyok és félek... "
2013. január 19., szombat
A könnyebb utat akarod választani.
"A könnyebb utat akarod választani, mert félsz. Félsz, mert ha elbuksz, akkor nem tudsz mást hibáztatni. De hadd mondjak valamit: az élet ijesztő, szokj hozzá! Nincsenek varázsos megoldások, minden tőlünk függ, úgyhogy állj talpra, menj és tegyél érte valamit! Mert az értékes dolgokat sohasem könnyű megszerezni."
Ha nem tudsz választani.
"Ha nem tudsz választani két ember között, kérdezd meg magadtól: kinek mondanád azt, hogy: Hiányozni fogsz... és kinek azt, hogy: Könyörgöm ne menj el!"
Most lehet.
"Most lehet, hogy fáj, de menned kell már. Ne sírj, hisz eddig sem fájt, hogy hazudtál. Majd elfeledlek, és boldog leszek..."
A mesék hazudnak.
![](http://24.media.tumblr.com/tumblr_m2y6zeAo1b1rs46nfo1_500.gif)
"A mesék hazudnak. Azt mondják, szerelemtől nem lesz arannyá a vadállat szíve. A szerelmes ember feledékeny, elfelejti, kicsoda - egy időre. A mesék hazudnak. Amikor eljön a hajnal, a hercegnők visszatérnek első szerelmükhöz, a vadállatok pedig önmagukhoz."
2013. január 18., péntek
Csodálkoznak a szülők.
Csodálkoznak a szülők ha elvagyunk rontva?
Tarzan félpucéran rohangál. Hamupipőke éjfélkor ér haza. Pinokkió állandóan hazudik. Aladdin az lop. Batman 220 km/h sebességgel repeszt. Csipkerózsika állandóan alszik. Hófehérke pedig 7 fiúval él együtt.
én vagyok.
kislány: én vagyok a hejcegnó:))
kisfiú: én meg a szöjnyeteg?
kislány: nem, te a hejcegem vagy:$
2013. január 17., csütörtök
A valóság.
"A valóság szerintem olyan, mint a képzelet,
Egy határtalan utazás, de nem mindig élvezed."
Egy határtalan utazás, de nem mindig élvezed."
Kellek?
Kellek? Szerezz meg!
Megszereztél? Tarts is meg!
Megtartottál? El ne engedj!
Elengedtél? Elbasztad!
Megszereztél? Tarts is meg!
Megtartottál? El ne engedj!
Elengedtél? Elbasztad!
Hány szerelmed lesz egész életed során?
http://www.facebook.com/pages/%CE%99d%D1%94z%D1%94%D1%94t%D1%94%D1%94%D0%BA/317545821608589?sk=app_311610832226735
http://www.facebook.com/pages/%CE%99d%D1%94z%D1%94%D1%94t%D1%94%D1%94%D0%BA/317545821608589?sk=app_311610832226735
2013. január 16., szerda
OLVASD EL ://
6 hetesen magatokhoz vettetek, sokat
játszottam a gyerekekkel és nagyon boldog voltam Veletek. Ahogy nőttem,
egyre nőtt a mozgásigényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem
akartak velem játszani, ha odamentem egy simiért, sokszor még belém is
rúgtak. Aztán egy nap beültettetek a kocsiba. Én olyan boldog voltam,
végre hónapok óta először látok mást is a kennelen kívül. Az autópálya szélén álltunk meg. Eldobtátok a
labdámat. Futottam utána, de mire visszaértem Ti már sehol sem voltatok. Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között, labdával a számban. Az autósok dudáltak, de volt olyan is, aki még rá is gyorsított. Ki akartam futni az út szélére, mert nagyon féltem. Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon és többet nem tudtam felállni. Nagy nehezen kikúsztam az út mellé. Próbáltam utánatok menni, de nem sikerült. Körülöttem minden véres volt. Fáztam, sötét volt és féltem. A labdámat még mindig fogtam, biztos voltam benne, hogy visszajöttök értem. Hiába nyüszítettem, ugattam, senki nem állt meg segíteni. Több órás fekvés után megállt mellettem valaki, nem törődve a vérrel és a sárral, betett az autóba. Egy fehér köpenyes férfi szaladt a kocsihoz, amikor megálltunk. Már csak a fejét csóválta. Új gazdám, aki 15perce ismert, nagyon sírt és megölelt. Csak akkor engedtem el a labdámat, mikor elaludtam. Az utolsó dolog, amit hallottam, gazdám kétségbeesett zokogása volt. Már nem félek, nem fázom, és nem fáj semmim sem. Meghaltam. Talán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit...
Még mindig élhetnék?
labdámat. Futottam utána, de mire visszaértem Ti már sehol sem voltatok. Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között, labdával a számban. Az autósok dudáltak, de volt olyan is, aki még rá is gyorsított. Ki akartam futni az út szélére, mert nagyon féltem. Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon és többet nem tudtam felállni. Nagy nehezen kikúsztam az út mellé. Próbáltam utánatok menni, de nem sikerült. Körülöttem minden véres volt. Fáztam, sötét volt és féltem. A labdámat még mindig fogtam, biztos voltam benne, hogy visszajöttök értem. Hiába nyüszítettem, ugattam, senki nem állt meg segíteni. Több órás fekvés után megállt mellettem valaki, nem törődve a vérrel és a sárral, betett az autóba. Egy fehér köpenyes férfi szaladt a kocsihoz, amikor megálltunk. Már csak a fejét csóválta. Új gazdám, aki 15perce ismert, nagyon sírt és megölelt. Csak akkor engedtem el a labdámat, mikor elaludtam. Az utolsó dolog, amit hallottam, gazdám kétségbeesett zokogása volt. Már nem félek, nem fázom, és nem fáj semmim sem. Meghaltam. Talán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit...
Még mindig élhetnék?
Gondolj rám.
![](http://25.media.tumblr.com/tumblr_mdei7fFhqH1reryqxo1_500.gif)
"Gondolj rám, ha már nem leszek veled, gondolj arra mennyire szerettelek. Gondolj a sok szép időre mit együtt töltöttünk, s az utolsó napra, mikor kimondtad: végeztünk. Gondolj arra a fájdalomra, amit akkor átéltem, nem is sejtetted, mit jelentettél nekem. A legjobb barátomat... az egész életemet, a boldogságom, a végzetemet. Te voltál az, kire életemet bíztam volna, Te voltál, kiért a pokolba is mentem volna. S íme e könnycsepp miattad folyik arcomon, gondolj erre, ha már máshol leszek, s más teszi szebbé életemet. Emlékezni fogok rád, mint egy régi barátra, kiért életemet áldoztam volna. S idővel gondolsz rám, mikor már nem leszek veled, s arra mennyire szerettelek. Gondolsz a sok szép időre mit együtt töltöttünk, s arra a napra mikor kimondtad: végeztünk."
Magamban hordom a szíved.
"Magamban hordom a szívedet,
a szívemben hordom.
Mindig itt van velem.
Bárhová megyek, mindig kell nekem.
És akármit teszek, bármi lesz,
Te ott leszel kedvesem.
A sors nem riaszt,
mert Te vagy a sors nekem.
Nem kell világ ennél szebb,
mert Te vagy a világ, igen.
Íme a titkok titka,
mit senki se tud:
gyökere minden gyökérnek,
rügye minden rügynek,
egek feletti ég a fán,
mely maga az élet.
Mely magasabbra nő,
mit a lélek remélhet,
vagy elme megérthet,
mint az alá nem hulló csillagok csodája.
A szívemben őrizlek.
Ott őrizlek a szívemben."
Néha.
"Néha (...sokszor) belegondolok, milyen lett volna, ha egy magas, szőke, kék szemű, kifogástalan alakú, gyönyörű lánynak születek. Nem lennének gondjaim, kétségeim, el lennék ragadtatva attól, hogy mindenki engem szeret, csodál, innám minden szavukat... Á, milyen gyönyörűnek hangzik! Ugyanakkor lelkem sem lenne. Fejembe szállna a dicsőség, és az már egy másik ember volna; nem én. Inkább maradok a csúnyácska, érzékeny de vidám; akinek ugyan nem gondtalan az élete, mégis szereti..."
Igen,részeg vagyok.
"Igen, részeg vagyok. Te pedig gyönyörű. És holnap reggel én már józan leszek, de te még mindig gyönyörű."
Tudod.
"Tudod, vannak akik úgy születnek, hogy arról írnak a naplójukba, hogy
egy fiú rájuk nézett, meg vagyok én, aki arról ír, hogy utána miért
fordította el a fejét."
Köszönöm.
"Köszönöm, ha ott leszel, és köszönöm ha ott voltál. Köszönöm, ha
értesz, és köszönöm, ha megértesz, hiszen te voltál a szereplő minden
egyes mesémhez."
Példaképem.
"Példaképem: Hamupipőke. Hogy miért? Belevaló kis nő volt, kapott egy jó ruhát, tökből hintót csinált, és elcsábította a herceget."
Bár megmondhatnám.
Bár megmondhatnám nektek, hogy ugyanaz vagyok, aki voltam! De játszanom kell a szerepemet. Méghozzá jól. Közben pedig lezárt szemhéjam mögött a könnyek egyenesen a lelkembe folynak. Vajon, ha megtelik, akkor megfulladok?
2013. január 15., kedd
2013. január 10., csütörtök
csókolóztam egy másik palival
Lány - Csókolóztam egy másik pasival, de
nem aludtam vele, az azt jelenti, hogy nem
csaltalak meg?
Fiú - Ha lebaszok neked egy
jó nagyot bal kézzel, de közbe jobb kezes
vagyok, az azt jelenti, hogy nem ütöttelek
meg?
://
Hiába gondolok.
"Hiába gondolok minden percben a nevetésére, mégis némán hallom vissza
az üres csendet. De ha a csönd már túlságosan is felülmúlja a nevetést,
én már csak esetten nézek lefelé és suttogom magam elé: hiányzol..."
Álmaimban.
"Álmaimban egy köréd épült új világ,
Benne élek és nincs kiút, hogy ha nincs tovább.
Jöjj, ébressz fel, tedd álommá most az életem,
Fond körém jól karjaid, légy a végzetem."
Benne élek és nincs kiút, hogy ha nincs tovább.
Jöjj, ébressz fel, tedd álommá most az életem,
Fond körém jól karjaid, légy a végzetem."
2013. január 7., hétfő
Ott ült.
"Ott ült mellettem, és láttam a tekintetében, mennyire megcsókolna. Én
pedig mit tettem? Lesütöttem a szemem. Féltem, hogy rajtam is ennyire
látszik a vágy."
2013. január 6., vasárnap
Csak emeld fel a fejed és mosolyogj .
"Csak emeld fel a fejed és mosolyogj, nézd süt a nap, nem múlt el semmi, nem ért véget semmi, énekelj és nevess rá, mondd el, milyen szép volt a nyár."
Te adtál.
"Te adtál nekem életet, és ami még fontosabb, leckéket arra, hogyan kell
élni. Te vagy minden jónak a forrása, amit elértem életem során. Mami,
köszönetet mondok mindazért, ami vagy és ami én vagyok."
2013. január 5., szombat
Elmentem megnézni a csillagokat.
"Egy hatéves kisfiú, útnak indult éjszaka a pedálos kisautójával.
Németországban találtak rá az autópályán. A rendőröknek ezt válaszolta:
Elment megnézni a csillagokat..."
Te hiszel a születés utáni életben ?
"A terhes nő hasában két baba beszélget. Az egyik kérdezi a másiktól:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után is valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság! Semmiféle élet nem létezik a születés után! Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és a szájunkkal eszünk majd.
- Hát ez ostobaság! Lábon menni nem lehet. Szájjal enni? Ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de valami biztos lesz! Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint ahogy itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még senki nem tért vissza! A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben...
- Én pontosan nem tudom, milyen lesz ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a Mamát, és Ő majd gondoskodik rólunk.
- A Mamát? Te hiszel a Mamában? S szerinted Ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- Nos de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogyan énekel, és azt is érezzük, ahogyan simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi Élet még csak ezután vár ránk..."
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után is valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság! Semmiféle élet nem létezik a születés után! Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és a szájunkkal eszünk majd.
- Hát ez ostobaság! Lábon menni nem lehet. Szájjal enni? Ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de valami biztos lesz! Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint ahogy itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még senki nem tért vissza! A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben...
- Én pontosan nem tudom, milyen lesz ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a Mamát, és Ő majd gondoskodik rólunk.
- A Mamát? Te hiszel a Mamában? S szerinted Ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- Nos de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogyan énekel, és azt is érezzük, ahogyan simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi Élet még csak ezután vár ránk..."
Kedves Lányom!
"Kedves Lányom: ha majd egyszer öregnek látsz, légy türelmes kérlek, és
mindenek előtt próbálj megérteni engem. Ha majd ugyanazt ismételgetem,
ne torkollj le azzal, hogy „ezt már ezerszer elmondtad”, csak hallgass
meg kérlek. Emlékezz majd, hogy kislány korodban hányszor meséltem
Neked, estéről-estére ugyanazt a történetet, amíg elaludtál. Ha majd nem
akarok megfürdeni, ne szégyeníts meg, ne veszekedj velem, hanem jusson
eszedbe hányszor kergettelek különböző ígéretekkel az esti fürdőzés
előtt. Ha azt látod majd, hogy tudatlanul állok az új dolgok előtt,
hagyj időt tanulnom és ne mutasd, hogy reménytelen eset vagyok. Emlékezz
rá Kedvesem, hogy mennyi mindenre tanítottalak meg kiskorodban: szépen
enni, egyedül felöltözni és megfésülködni, felvenni a kesztyűt az Élet
kihívásaival szemben. Ha nehezemre esik majd a járás, hagyd, hogy beléd
kapaszkodjam, ahogy én segítettem Neked az első lépéseknél. Ha
beszélgetés közben elejtem a szavak fonalát, ne követeld, hogy
lehajoljak érte, csak hallgass meg. Amikor pedig eljönnek az utolsó
napok, ne hagyj magamra azért, mert szomorúnak vagy tehetetlennek érzed
majd magad. Segíts az út végére érni. Én pedig egy cinkos mosollyal
megköszönöm Neked, hogy együtt töltöttük ezt az időt: az Élet
ajándékát."
Ha egy lány.
"Ha egy lány megérti az összes baromságod, ragaszkodik hozzád a
hibáiddal együtt, és mosolyog, még ha nem is tettél érte semmit, akkor
nyilvánvaló, ő elég ragaszkodó. De az is nyilvánvaló, hogy te nem
érdemled meg."
Bármelyik nő képes elérni.
"Bármelyik nő képes elérni, hogy a férfi kérjen bocsánatot, még akkor is, ha ő hibázott.
Bármelyik férfi képes bocsánatot kérni, ha tudja, hogy jutalom jár érte."
Bocsi,nincs nálad csoki?
"Bocsi,
nincs nálad csoki?
Lehet az Boci,
esetleg táblás,
az is egy áldás.
Nugátost ennék,
számomra emlék
a sok Sportszelet.
Sportoló nem leszek,
mégis szeretem,
mindet megeszem.
Mogyorós is jöhet,
felfalnék egy ölet!
Talán a meggybonbon,
azonnal felbontom.
Főleg ha konyakos,
nem leszek óvatos!
Nápolyi, ha csokis,
azt szeretem csakis.
Jó a drazsé, jó a Tibi,
adjon egyet már valaki!
Nestlé csoki olvad számban,
étcsoki a spájzban hány van?
Ha nincsen más itthon,
Katicám kibontom,
ruháját letépem,
bizony ezt merénylem!
Bár tortabevonó,
csupaszon csoda jó,
természetes, natúr,
mert az éhség nagy úr!
Ha meghíznék ettől,
nem eszek mást keddtől,
csak diétás csokit,
így kezdem a fogyit.
Na meg egy nagy fagyit,
de abból is csokit.
Csoki legyen csakis,
tudja jól a fagyis!
S Gundel-palacsinta,
nagyon csalafinta,
az ám csak a mámor,
tízet eszek mától!
Bocsi,
van nálad csoki...?"
Az első csók.
Pasiból vagy te is.
"Pasiból vagy te is, mit is vártam? Mindent megoldottál azzal, hogy egy csókkal betapasztottad a számat."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)