Aki azt állítja, hogy csak a napsütés hozhat boldogságot, sosem táncolt még az esőben.
2013. január 5., szombat
Kedves Lányom!
"Kedves Lányom: ha majd egyszer öregnek látsz, légy türelmes kérlek, és
mindenek előtt próbálj megérteni engem. Ha majd ugyanazt ismételgetem,
ne torkollj le azzal, hogy „ezt már ezerszer elmondtad”, csak hallgass
meg kérlek. Emlékezz majd, hogy kislány korodban hányszor meséltem
Neked, estéről-estére ugyanazt a történetet, amíg elaludtál. Ha majd nem
akarok megfürdeni, ne szégyeníts meg, ne veszekedj velem, hanem jusson
eszedbe hányszor kergettelek különböző ígéretekkel az esti fürdőzés
előtt. Ha azt látod majd, hogy tudatlanul állok az új dolgok előtt,
hagyj időt tanulnom és ne mutasd, hogy reménytelen eset vagyok. Emlékezz
rá Kedvesem, hogy mennyi mindenre tanítottalak meg kiskorodban: szépen
enni, egyedül felöltözni és megfésülködni, felvenni a kesztyűt az Élet
kihívásaival szemben. Ha nehezemre esik majd a járás, hagyd, hogy beléd
kapaszkodjam, ahogy én segítettem Neked az első lépéseknél. Ha
beszélgetés közben elejtem a szavak fonalát, ne követeld, hogy
lehajoljak érte, csak hallgass meg. Amikor pedig eljönnek az utolsó
napok, ne hagyj magamra azért, mert szomorúnak vagy tehetetlennek érzed
majd magad. Segíts az út végére érni. Én pedig egy cinkos mosollyal
megköszönöm Neked, hogy együtt töltöttük ezt az időt: az Élet
ajándékát."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése