Megremeg a föld, előtörnek a vágyak,
Szárnyak nélkül is messzire szállnak.
Várok rád oly nagyon de tudhatnád,
Nem venném zokon ha itt hagynád
Nekem a szíved egy éjen át,
Elég volna, hogy ne úgy keljek át,
Mint szellem a puszta rabjaként,
Láncaim ne a rémség harapja szét.
Csak kövess az úton,
Kéz a kézben, más és más létsíkon.
Egy életjelet küldök,
Csak várj még, bilincsbe verve tűrök.
Örökkévalóságnak érzem,
De tudom, hogy egyszer nekem is végem,
Majd újra együtt éljük át,
Csak várd azt a gyengéd éjszakát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése