Emlékszel rám? Én voltam az, aki fogta a kezed végig, aki vezetett
téged, amikor elveszve érezted magad, aki melletted volt, amikor senki
más. Aki szeretett, és nem várt el cserébe semmit, csak hogy te is
szeress. Sosem ítéltelek el. Minden, amit tettem, érted volt. Azt
hittem, hogy megérted, hogyan érzek irántad, de most már azt hiszem
tévedtem. Szerintem sosem voltam neked elég jó, vagy méltó ahhoz, hogy a
tiéd legyek. Azt hiszem túl vak voltál, hogy észrevedd, mit kínálok
fel. Csak megbántottál, miattad sírtam, és ellöktél, miközben én minden
porcikámmal maradni próbáltam. De nem maradhatok többet. Hogy is
maradhatnék, amikor már nem akarsz engem, nincs rám szükséged, vagy nem
szeretsz többé? Vagy egyáltalán szerettél valaha? A te boldogságodat
mindig az enyém fölé helyeztem, de azt hiszem most az egyszer inkább
magamra kellene gondolnom, nem rád. Megérdemlem, hogy boldog legyek.
Jobbat érdemlek. Tényleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése