Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és
megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. -
Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?- Mint a tenger, amikor
magához öleli a napot. Haragosan kék.- Az álmoknak is van színe?- Az
álmoknak? Azok alkonyszínűek.- Milyen színű az öröm?- Fényes, kis
barátom.- És a magány?- A magány az ibolya színét viseli.- Mennyire
szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra
teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek
támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.- És a
szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?- Pont
olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.- Na és a szerelem?- A
szerelem színe a telihold.- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a
holdéval! - mondta a csillag.Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése