Ha szeretni akarsz valakit.

"Ha szeretni akarsz valakit, szeresd itt és most. Szeresd! Mert ki tudja, mi történik a következő pillanatban."

Az élet.

Az élet a szerelem és a barátság regénye."

Egyszer majd megtanulod.

"Egyszer majd megtanulod, rájössz, hogy ne akard mindenkire ráhúzni a szeretetedet. Nem kell az mindenkinek. Érezni fogod, hogy ki érdemli meg, és ki az, akinek szüksége is van rá. Tanuld meg nem osztogatni feleslegesen - egyébként is. Kinek van arra energiája?"

Nekem az kell.

"Nekem az kell, hogy nélkülözhetetlen legyek valakinek. Olyan kell, aki felemészti minden szabad időmet, határtalan egómat, segítőkészségemet. Aki az én szenvedélybetegem. Kölcsönös függőségem."

Ez volt a védjegyem.

"Ez volt a védjegyem: keménynek maradni, mindenáron. Úgy éreztem, ha csak apró jelét mutatom a gyengeségnek, ha hagyom meginogni a sziklaszilárd eltökéltségem képét, elveszek."

Döntsd el.

"Döntsd el, hogy mi a fontosabb: a büszkeséged és semmit nem kapni, vagy kockáztatni és talán mindent megnyerni."

Nem érdekel.

"Nem érdekel, mit gondolsz, most a fájdalom vakít el, mert utálom, ha valaki játszik a szívemmel."

Megváltozott az életem.

"Megváltozott az életem, mikor elfoglaltad szívem,
másnak helyet sem hagyva, még engem is kitúrtál innen."

Kezedbe adtam.

"Kezedbe adtam, mit addig a legjobban féltettem:
a szívem, a lelkem, romokkal teli életem."

Alesso

Elmegy.

"Elmegy. Kinyitja az ajtót, elmegy anélkül, hogy visszanézne. Becsukja az ajtót maga mögött. Állok az ablaknál, és nézek utána. Gyors léptekkel távolodik, alakja eltűnik az egyik épület árnyékában. Még akkor is sokáig nézem azt a helyet, amikor már régen nem látom. Talán valamit elfelejtett elmondani, és talán még visszatérhet - reménykedem. De nem jön vissza. Csak a hiánya marad utána, mint valami horpadás a térben.

Téged akarlak.

Téged akarlak, akivel ovisokként lehet viselkedni, ha éppen ahhoz van kedvünk. Téged, akivel órákat beszélgetünk és észre sem vesszük az idő múlását. Akivel minden búcsúzás órákig tart. Téged akarlak, aki engem akar, teljes valómban, pont úgy, ahogy vagyok. Téged, aki nem megváltoztatni akar, hanem tökéletesnek lát, minden hibámmal együtt. Téged akarlak, aki a tekintetével, szavaival másodpercek alatt lázba tud hozni. Aki nem fél kimondani, hogy szeret és velem akar lenni örökre, mert tudja játszmázni fölösleges, buta dolog. Téged akarlak, akinek az őszinteség igazi, meghatározó érték. Aki vár rám és türelmes. Téged akarlak, pont TÉGED és már tudom is, hogy létezel.

Gondoltad volna.

Gondoltad volna évekkel ezelőtt, vagy akár csak pár napja, hogy az, ami akkor volt, az aki akkor jelen volt az életedben egyszer majd semmit sem fog jelenteni? Nemrég még abban éltél lelkesen, aztán szenvedtél miatta, hamarosan viszont teljesen érdektelen lesz számodra. Mindössze egy aprócska, lényegtelen pont lesz az életedben. Illetve dehogyis lényegtelen. Hatalmas jelentősége van. Ugyanis neki és a helyzetnek köszönhetően lettél Te az, aki. Azért vagy ott, ahol. Ezt soha ne felejtsd. Szóval légy hálás minden egyes találkozásnak. Minden apró történésnek. Lehet, hogy még nem tudod, hogy rövidesen mindez mekkora horderővel fog bírni. De tudnod kell, minden megpróbáltatást mindössze azért kapsz, mert helyette vár valami különb. Valami nemesebb, olyan ami hozzád és neked való. Tudom, most még nem érted miért történt. De hidd el nekem, MINDEN okkal érkezik és távozik. Ne próbáld túlértelmezni! Mindössze engedj el mindent, ami csak átutazott az életeden. Ugyanis az összes számodra nélkülözhetetlen ember és mozzanat láthatatlan cérnával már hozzád van kötve. Az, ami nem tiéd, még ha a fejed tetejére is állsz, akkor sem kapod meg. Ami pedig hozzád tartozik, a megfelelő időben ott lesz veled. Még akkor is, ha a lehető legközönyösebben teljes érdektelenséggel az arcodon próbálsz mellette elsétálni.