Sok békát meg kell csókolnod, mielőtt megtalálod a herceged.
Hiszel a szerelemben? A szerelem elmúlik. Hiszel a szívedben? A szív
megáll. Nemde? Se szerelem, se szív? (...) A feleségedben hiszel? Amint
elfogy a pénzed, azt fogja mondani, elhanyagolod. A gyerekeidben hiszel?
Amint nem adsz nekik lóvét, az fogják mondani, nem szereted őket. Az
anyádban hiszel? Ha nem gondoskodsz róla, azt fogja mondani, hálátlan
vagy. Figyelj arra, amit mondok: (...) saját magunkért kell élnünk.
Lehet rosszul is szeretni...
Igen, lehet. Nem hiszed? Pedig így van.
Ha úgy szereted a másikat, ahogyan neked jó. És nem neki. Ha nem
figyelsz rá, nem nézed azt, hogy mire vágyik, mit mond a lelke, mi okoz
neki jó érzést. És lehet, hogy te egészen mást akarsz adni neki. Ölelést
apró kézfogás helyett, szavakat csend helyett, szomorúságot mosoly
helyett. Igen. Ez a titok. Meghallgatni a másikat... figyelni rá.
Meglátni, mire van szüksége. És azt adni neki. Ez a szeretet.
A jó szeretet.
Azokat keresd, akik egyetlen fontos ajtót igyekeznek kinyitni: a
szívedét. Akik soha nem rontanának be a lelkedbe a beleegyezésed nélkül.
Akik soha nem használnák arra ezt az ajtót, hogy halálos nyilat lőjenek
be rajta.
A hűség igazi gyöngyszem a homokszemek között, amit csak azok láthatnak meg, akik valóban értik, hogy mit jelent.
Keresd azoknak a társaságát, akik az öröm óráiban melletted vannak.
Mert az ő lelkükben nyoma sincs a féltékenységnek vagy irigységnek: csak
boldogok, ha boldognak látnak téged.
Soha ne szalassz el egyetlen alkalmat sem, amikor kimutathatod a
szereteted. Főleg azoknak, akikhez közel állsz. Hiszen éppen velük
vagyunk a legóvatosabbak, mert félünk, hogy megsebeznek.
