Érezted
valaha ezt az érzést? A magányt olyan emberek láttán, akik boldogok
együtt. Amikor te teljesen egyedül vagy... mikor mész az utcán...
kocsiban utazol... vagy hajóra szállsz. Egyedül, bárhol is vagy. Sokszor
gondolok arra, hogy ez a világ milyen magányos és szomorú.
Az a barátság, aminek vége szakadhat, sohasem kezdődött el igazán.
Amikor
veled találkoztam, akkor értettem meg a szerelmes dalokat és azt, hogy a
szerelmesek miért táncolnak egymással. Akkor értettem meg a csókolózást
és azt, hogy ez a legszebb dolog. Megértettem, hogy az emberek miért
sírnak, amikor összetörik a szívüket, és hogy miért menekülnek el
mindenki elől, amikor a szívük darabokban áll... Mert szükségük van egy
kis térre, hogy rendbe hozzák az eltűnt szerelmük hangjával és az
emlékekkel. Végül újra összerakják, hogy aztán valaki újra
összetörhesse. Amikor veled találkoztam, akkor értettem meg, hogy az
egész élet miről szól, és, hogy az emberek miért maradnak fent késő este
valakire gondolva.
Ez nem vers, hogy csak úgy véget érjen.
Minden, ami szerelem, az szép és fáj, felemel és földbe döngöl, valós játszadozás, félelmetesen izgalmas és igaz. Örök.
Nincsen szabadabb annál, ki magától és minden egyébtől meg tud válni, és magát a sorban legutolsónak tartja.
A
szerelem mindig veszélyes... amikor szeretsz, azt reméled, hogy mindent
megnyersz, miközben a szerelem azzal a kockázattal jár, hogy mindent
elveszíthetsz, és néha azt a kockázatot is vállalni kell, hogy kevésbé
szeretnek, mint ahogy te szeretsz.
A
férfi, aki vonz engem, lehet magas vagy alacsony, szőke vagy barna,
jóképű vagy kevésbé jóképű. A vonzó külső egymagában nem feltétlenül van
hatással rám. Ha egy férfi rendelkezik azzal a meghatározhatatlan
tulajdonsággal, amelyet nem tudok másként hívni, mint "melegség" vagy
"vonzerő", akkor jól fogom érezni magam mellette.
Bánj úgy velem, mint egy angyallal és megmutatom, milyen az igazi mennyország.
Az életet véges-végig együtt kell leélni, úgy válik el, mit ér a nő és a férfi.Jót és rosszat megosztani, kacagni és sírni, a szerelem dal, amit együtt kell megírni.
Nem az életemet akarom végig álmodni, hanem az álmomat akarom végig élni.
Annyi minden van most bennem, hogy már egy ideje nem is
beszéltünk. Úgy érzem darabokra tép szét a hiányod. Hiányzik a mosolyod
és a mindent elmondó barna szemeid, az összes kimondott szavad, az üzeneteid, a
nézéseid és pusztán az, hogy csak együtt legyünk. Hiányzik minden ami Te vagy!
Bár nem vagyok hercegnő, a szeretett férfim sem szőke, mégsem tudnék szebb tündérmesét kitalálni, mint a saját életem.
Szeretem
azokat a véletlenszerű emlékeket, amik mindig megmosolyogtatnak, nem
számít, hogy éppen mi történik az életemben jelenleg.
Hónapokig beszéltünk és ebből rutint csináltunk.
Most pedig már nem is beszélünk, és a hiányodtól lett rutin.
Nem hordozhatod magaddal a fájdalmat emberről emberre. Nem hagyhatod,
hogy más szenvedjen a fájdalom miatt, amit ezelőtt okoztak neked. Nem
büntethetsz mindenkit a bizonytalanságoddal, amit más miatt érzel. Nem
élheted le úgy az életed, hogy vársz valakire, aki majd rendbe hoz.
