Ha szeretsz valakit.

Ha szeretsz valakit, legyél elég bátor ahhoz, hogy elmondd neki. Vagy legyél elég bátor ahhoz, hogy végig nézd, ahogy más szereti őt.

Érezted valaha úgy?

Érezted valaha úgy, hogy valami hiányzik? Valami, amid van, és most várod, hogy az élet csodásabb lesz, mint eddig?

Talán csak álmodlak.

Talán csak álmodlak. Talán te álmodsz engem; talán csak egymás álmaiban létezünk, és reggelente, amikor felébredünk, elfelejtjük egymást.

 
Talán csak álmodlak. Talán te álmodsz engem; talán csak egymás álmaiban létezünk, és reggelente, amikor felébredünk, elfelejtjük egymást.

A szívnek nem lehet parancsolni.

A szívnek nem lehet parancsolni. Senki se szándékosan forgatja fel a saját életét, vagy választ párt úgy, hogy direkt megbántsa azokat, akik szeretik. Néha egyszerűen így alakul.

Túl kell lendülnöm ezen az egészen.

Túl kell lendülnöm ezen az egészen. Újra annak az életvidám mindenkit és mindent szerető lánynak kell lennem, mint azelőtt. Mosolyognom kell, amikor felnézek az égre, és nem azon rágódni, hogy vajon Te mit csinálsz. A döntésed egyértelmű volt, talán csak nem akartam vagy nem tudtam elhinni. Ha unatkozom az órákon, egy mesebeli hercegről kell álmodoznom, nem pedig arról, hogy milyen volt amikor megcsókoltál. A csillagos égről szeretném, ha olyan egyszerű dolgok jutnának eszembe, mint a bolygók, nem pedig az első éjszakánk, a napsütésről pedig nem az az élettel teli mosoly, hanem a tiszta és fájdalommentes melegség, és ha fázok, nem szeretnék olyan bonyolult dolgokra gondolni, hogy milyen volt, amikor átöleltél, csupán csak elmenni a ruhásszekrényemhez és felvenni a bolyhos zoknimat... Hidd el, ennyi épp elég lenne. Ha el tudnálak felejteni, megtenném. De már nem megy. Egyszerűen benne ragadtál a szívemben.

Lehet azt mondani.

Lehet azt mondani : ' Majd lesz másik ', de ha mind a ketten szeretjük még egymást, miért ne lehetnénk együtt továbbra is, és harcolni az apró problémák ellen együtt ?!

Több hónapja.

Több hónapja tiszta szívből mondtam neked : 'Szeretlek'  és ezt a szívem jelzi is, hogy tiszta szívből téged szeretett, mert még mindig csak te szívedet szeretné maga mellé és még mindig fáj neki, hogy elvesztett  és ezt mindennapi könnyel üzeni is nekem.

Ha hiányzik valaki.

Ha hiányzik valaki, nézz fel az égre. Legalább tudhatod, hogy együtt vagytok alatta.

Mindig téged lát.

Nem kívánhatom, hogy engem szeress, és minden fájdalmadban engem emlegess, én nem leszek más, csak egy hűséges barát, ki másra néz, s mindig téged lát.

Minden kis pillanat.

Minden kis pillanat annyira gyönyörű, amikor veled töltöm el őket.

Néha.

Néha bár látnám a dolgok végét... Akkor tudnám, hogy ki kell-e tartanom melletted, vagy csak engedjelek el, mielőtt túl magasra szárnyalnék.

Különlegesnek lenni.

Különlegesnek lenni egy dolog, míg fontosnak lenni már egészen más. ‘Különleges’ az a valaki, akit sosem fogsz elfelejteni az életed során. ‘Fontos’ pedig az, akire egész életedben szükséged lesz. Az élet pont attól olyan nehéz, hogy az esetek többségében ez a két személy nem ugyanaz.. viszont arra, hogy ki különleges, és ki fontos, sokszor csak túl későn döbbenünk rá!

Az elmúlt egy év.

"Az elmúlt 1 év..nos bevallom sohasem voltam még olyan szerelmes , mint abban a titokzatosan csodás egy rövidke évben , amit veled tölthettem. Sosem voltam még annyira boldog , vidám és felszabadult. Soha senki nem ismert még ennyire mint Te. Te ismerted minden oldalamat , minden rezzenésem , minden aprócska kis szeszélyemet. De ez az egy év véget ért, elmúlt (...). Itt állok most és próbálom visszapörgetni az időt, hogy még egyszer, utoljára hagy élhessem át mind azt a jót , ami történt velünk, kettőnkkel, mert tudod.. nekem minden történése ennek az évnek maga volt a gyönyör, az ajándék.Eszembe jut minden egyes együtt töltött óra , minden egyes kis beszélgetés és ó jaj! az a sok vidámság. Igen ám , persze eszembe jutnak a rosszabb pillanatok is , amikor épp nem értettünk valamiben egyet .De az az igazság, hogy én sosem féltem ilyenkor (...), mert tudtam ,hogy a szerelmünk akkora ,hogy ezt semmi sem tépheti szét, akármi történt mi mindig visszataláltunk egymáshoz. Aztán történt valami (...) Sajnos már magam sem tudom mi változhatott meg..Talán már nem szerettük volna egymást annyira???! ( áh ezt kétlem!). Idővel jöttek az egyre nagyobb viták , az egyre hosszabb ideig tartó mosolyszünetek. S aztán már nem mosolyogtunk annyit ,a sok jót megkeserítette az a picike rossz. Nézz , nézz most ránk! Hol vagyunk?! .. Mintha nem is mi lennénk. Két idegen, akikről talán senki sem mondaná meg ,hogy valaha szerelmesek voltak. Sajnos hagytam ,hogy a mindenemmé válj ez alatt az egy év alatt és mikor véget ért elképzelni sem tudtam ,hogy hogyan tovább, gőzöm sem volt ,hogy valaha túl leszek-e rajtad, hogy fogok-e valaha mosolyogni úgy teljes szívből! Utolsó találkozásunkkor azt ígérted ,hogy velem leszel ÖRÖKKÉ itt , bent a szívemben! Nos talán ebben tényleg nem hazudtál, még mindig itt vagy , itt vagy velem , legalább is itt, legbelül. Te segítettél azon , hogy túl lépjek rajtad. És lám itt áll egy lány most , aki picikét keserűen , de már mosolyogni képes! Te is más utakon jársz már rég, más kezét fogod erősen (...) Így hát én is megpróbálom megtalálni a saját utam , hisz már nem leszünk soha egyek, hiába tudjuk mindketten , hogy a mi szívünk örökké egy! Így múlt el egy év , s vesz feledésbe egy örök szerelem..."

Ő az, tudom, érzem!

Egy hang,egy szó,egy kép,egy élet.
Egy arc,egy csók,egy név,egy lélek.
Egy perc,egy nap,egy év,egy kérés.
Egy hely,egy dal,egy éj,egy érzés.

Ő volt, tudtam, néztem, elégtem.
Ő az, tudom, érzem!

Vicc.

 Egyszer a filozófiaprofesszor az óráján elmesélt egy viccet, a diákjai felnevettek. Pár perc múlva, a professzor újra elmondta a viccet, ekkor már csak páran mosolyogtak rajta. Az óra vége előtt újra elmesélte a sokadszor hallott viccet, amin már senki sem nevetett. A professzor mosolygott, s így szólt: ‘Mint láthattuk, az emberek többsége nem tud nevetni ugyanazon a viccen kétszer; de vajon akkor hogy képesek egy dolog miatt újra és újra sírni?