Milyen színű a szomorúság?

"- Milyen színű a szomorúság? – kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt.

- Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?

- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.

- Az álmoknak is van színe?

- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.

- Milyen színű az öröm?

- Fényes, kis barátom.

- És a magány?

- A magány az ibolya színét viseli.

- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.

A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.

- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?

- Pont olyan, mint az Isten szeme – válaszolt a fa.

- Na és a szerelem?

- A szerelem színe a telihold.

- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a Holdéval! – mondta a csillag.

Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett."

Egy fél éve már.

"Egy fél éve már, hogy kihunyt egy fény. Csillagként szállt, de emberként élt."

Kapcsolatban van.

_____ kapcsolatban van ______-al miközben _______-al beszélget, közben még _______-al flörtöl, de ugyanekkor igazából _______-t szereti.

Egyszer azt mondta nekem.

 Egyszer azt mondta nekem, esőcsepp akar lenni. Mert nem bánná az esést, amíg nincs egyedül.

Vannak fiúk.

Vannak fiúk, akik sajnos akármennyire próbálkoznak, nem tudnak megnevettetni, lefoglalni, még csak egy percre sem.
És ott vannak azok a fiúk is, vagyis inkább csak egy, aki bármikor képes megnevettetni, elfeledtetni a gondjaimat, akár órákra is.
Srácok, ez nem arról szól, hogy mennyire vagytok kedvesek, hanem arról, hogy mi mit érzünk irántatok!

Azt hiszem.

Azt hiszem ha valakivel együtt vagy, annak az a lényege, hogy amikor vele beszélsz, semmi más nem számít, és amikor épp a legrosszabb kedvedbe vagy, akkor is tetszel neki, akkor is beszélni akar veled és akkor is törődik veled.

Mielőtt egy kis hülyeségen.

"Mielőtt egy kis hülyeségen összevesztek, mielőtt megharagszol, mielőtt elkezdenél nyávogni... gondolkodj el egy percre! MEGÉRI?!

Megéri felkelni reggel úgy, hogy ő nincs? Megéri lefeküdni este úgy, hogy tudod holnap már nem láthatod? Megéri egész nap dühösen, de mégis szeretettel gondolni rá, miközben ott lehetnél vele? NEM! NEM ÉRI MEG. Mert minden perc együtt, egy soha vissza nem hozható pillanat.. És semmi nem ér többet ennél."

Azért.

 

"Azért, mert valaki egyszer fájdalmat okoz, még nem kell örökre kitörölnünk a névjegyzékből."

Vajon ő..

 

"Vajon ő gondolt már rám valaha elalvás előtt?"

Van egy titkom.

"Van egy titkom, nem nagy vétek, két szó az egész: ROHADJ MEG!"

A fájdalom.

 
"A fájdalom megváltoztat."

Megmutattad.

 

"Megmutattad nekem, hogy az emberek miért nem képesek a bizalomra."

A legtöbbet.

 

"A legtöbbet magunknak hazudunk életünk során."

 

Változunk.

 

"Változunk, és felejtünk. Amibe ma belehalsz, holnap már nem fáj."

Azt hiszem.

Azt hiszem csak mindannyian akarunk egy olyan embert, aki bármit megtenne azért, hogy visszatartson minket attól, hogy lenyeljünk egy üveg tablettát.

Szeretném.

Szeretném inspirálni az embereket. Szeretném, ha egyszer valaki rám nézne és azt mondaná, "Miattad nem adtam fel."

Ne mondd.

"Ne mondd, hogy te még sosem gondolkodtál azon, hogy milyen lenne velem."

A szeretet.

"A szeretet csak akkor szeretet, ha nem változik meg attól sem, hogy a másik megváltozott."