Aki azt állítja, hogy csak a napsütés hozhat boldogságot, sosem táncolt még az esőben.
2013. február 27., szerda
Egy pillangót kergetek,mióta csak élek.
"Egy pillangót kergetek, mióta csak élek,
Soha nem figyelek, mikor, hova lépek.
Ő pedig csak csendben messze elrepül,
S néha-néha a távolban mégis előkerül!
Tudom, úgysem lesz az enyém, mégis szaladok,
De az évek során egyre lassabban haladok!
A körülvevő emberek csak néznek rám bután,
Én pedig csak futok, futok az álmaim után!"
Soha nem figyelek, mikor, hova lépek.
Ő pedig csak csendben messze elrepül,
S néha-néha a távolban mégis előkerül!
Tudom, úgysem lesz az enyém, mégis szaladok,
De az évek során egyre lassabban haladok!
A körülvevő emberek csak néznek rám bután,
Én pedig csak futok, futok az álmaim után!"
2013. február 24., vasárnap
Nehéz dolog elfogadni.
"Nehéz dolog elfogadni, hogy szükségünk van valakire. Elismerni, hogy
egy másik személy létezése a boldogságunk egyik feltétele, hogy
nélkülözhetetlen a jelenléte a túléléshez."
Nem tudok boldog lenni úgy.
"Nem tudok boldog lenni úgy, hogy tudom, te valaki mással vagy. Megölsz
bennem valamit. Ami köztünk van, az nem mindenkinek adatik meg. Túl
gyönyörű ahhoz, hogy elhajítsuk magunktól."
Soha nem leszel az enyém.
"Soha nem leszel az enyém, és ezért mindig az enyém leszel. Te voltál a
remény magányos napjaimban, a kín a kétség óráiban és a hittel teli
pillanataimban. Mert tudtam, hogy egyszer eljön a Másik Felem. Csak
azért léteztem tovább, mert biztos voltam a létezésedben."
Egy szívátültetés kéne.
"Egy szervátültetés kéne, a te szíved az enyémbe, hogy lásd ahogy próbált vért pumpálni a reménybe..."
Ennyi kell csak, hogy elveszítselek.
"Egy régi ismerős a buszra várva, mindig köszönt, most elfordítja a fejét.
Zajos világ, mégsem hallok rólad, leszakad karom, de sajnos nem érlek el!
Legfeljebb nem álmodok majd újra, legfeljebb nem álmodok majd többet veled.
És ennyi kell csak, hogy elveszítselek..."
2013. február 23., szombat
Mit teszel?
Mit teszel, amikor az egyetlen ember, aki elérhetné, hogy jobban érezd magad, pont az, aki nem fog már veled beszélni?
Most elveszítetted.
Eldobtad őt. Eldobtad azt a lányt, aki bármit és mindent megtett volna érted. Eldobtad azt a lányt, aki mindenét neked adta, és bízott benned. Eldobtad azt a lányt, aki mindent beleadott, hogy ott lehessen neked. Eldobtad azt a lányt, aki elküldött magától mindenki mást, mert bebeszélte magának, hogy nem bízhat bennük. Eldobtad azt a lányt, aki az egész világot benned látta. Eldobtad azt a lányt, aki keresztül ment a poklok poklán, hogy veled lehessen. Eldobtad azt a lányt, aki hajlandó volt várni, ameddig csak kellett, csak hogy a tiednek hívhassa magát. Eldobtad azt a lányt, aki még mindig akart téged, miközben te semmiként kezelted. Eldobtad azt a lányt, aki hónapokat töltött reménykedve, hogy ti ketten végül együtt lesztek. Eldobtad azt a lányt, aki sokáig fent maradt, azon izgulva, hogy vajon jól vagy-e. Eldobtad azt a lányt, aki továbbra is annyi mindent megtett érted, még ha tudta is, hogy semmit nem kap cserébe. Eldobtad azt a lányt, aki nem hallgatott azokra, akik rosszat mondtak rólad. Eldobtad azt a lányt, aki a világon bármit megtett volna érted. Eldobtad őt. És tudod mit? Most elveszítetted.
Sziasztok.
2013. február 17., vasárnap
Nézem.
Nézem, ahogy a barátaim sorjában tovább lépnek. És ez olyan, mintha én itt ragadtam volna, egy helyben állva.
Minden egyes.
Minden egyes alkalommal, amikor végre megkapjuk azt, amiről azt hittük, hogy akarjuk, rájövünk, hogy még többet akarunk.
Néha.
Néha abba kell hagynod a múlt elemezgetését, a jövő tervezgetését, annak
kitalálását, hogy vajon mit érzel, és az eldöntését annak, hogy
pontosan mit szeretnél, és helyette csak várni és nézni, hogy mi
történik.
2013. február 9., szombat
2013. február 5., kedd
Hogy születik az ördög?
Hogy
születik meg az Ördög a huszadik század végén? Talán úgy, hogy valaki
fegyvert nyom egy szegény kis kolumbiai démon markába és azt mondja
neki: "Tiéd a világ. Ha kell, vedd el!"
Mi a bűn?
Mi a bűn? Ki találta ki? Romlott felnőttek bizonyára, hiszen a gyermek
bűnt még nem ismer. Pálcával verik belé a bűntudatot, hogy idővel maga
is romlott felnőtté legyen. Bizonyos dolgokra rámondják: rosszak. S aki
azokat műveli, elkárhozik. Bűn, ha torkoskodsz, ha kedved szerint
eszel-iszol, s ha érett férfiként megfontolás nélkül szórod szét
magvaidat. Szóval mindaz, ami jólesik neked, ami testi örömmel jár,
lelkednek halálos veszedelem, s előbb-utóbb kárhozatra juttat.
Tudtam.
"Tudtam, ha van bátorsága kockáztatni a halált, nekem is bátornak kell lennem kockáztatni az életet."
2013. február 3., vasárnap
A szerelemre vigyázni kell.
"A szerelemre vigyázni kell. Mindig résen kell lenni! Megpróbáltál már belenézni a szeretett nő szemébe? Ez az élet csodája..."
Bocsáss meg.
"Bocsáss meg, hogy búcsú nélkül távozom, de így talán könnyebb. Nem
akarom, hogy lásd, ami velem történik. Azt akarom, hogy csak arra
emlékezz, amikor még együtt voltunk.
Azt reméltem, hogy tovább maradhatok. Még annyi mindent csinálhattunk
volna együtt. Soha nem fogom elfelejteni, hogyan nyitottad meg a
szívemet. Olyan elevennek éreztem magam melletted, amilyennek soha, ezt
még csak álmodni sem mertem volna.
(…) Nem félek. Látod, a sors úgy rendelte, hogy találkozzunk. Egy napon még újra együtt leszünk. Teljes szívemből ezt remélem.
Addig is azt akarom, hogy élj az álmaidnak. Hallgass a szívedre, és élj
szeretetben. Amikor pedig elhagyod az árnyékvilágot, gyere, és keress
meg. Én várni foglak."
Annyian lépnek fel.
"Annyian lépnek fel és le az ember életének színpadán! Százezrével.
Nyitva kell hagyni az ajtót, hogy bejöhessenek! De el is kell engedni
őket..."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)